Emerald Princess – New Yorktól Mexikóig – Záróposzt!
Na, ez az út nem volt sem rövid, sem unalmas. Budapest–Varsó–New York volt a kezdés, majd onnan továbbrepültünk Miamiba, ahol három napot töltöttünk. Innen vasárnap Fort Lauderdale, és itt kezdődött az igazi történet: az Emerald Princess! Az útvonal: Fort Lauderdale (USA) – Cozumel (Mexikó) – Roatán (Honduras) – Belize – Costa Maya (Mexikó), majd vissza Fort Lauderdale-be. Cozumel még karibi poszterbe illő, Roatán inkább természet, Belize meg kicsit kaotikus, de szerethető.
Az Emerald Princess egy klasszikus hajó – nincs benne túlzás, nincs csillámpor, csak a visszafogott Princess elegancia. Nem mai gyerek, ami a kabinokon picit érezhető is, de megfelelően upgrade-elve lett Palermóban. A behajózás elsőre kicsit kaotikusnak tűnt. A terminálhoz érve, sorba beállva nagyjából 30 perc alatt már a hajón is voltunk. Hozzáteszem, ez a várakozás annak volt betudható, hogy a hajót előttünk hozták át az óceánon, és az amerikai hivatalnokoknak „át kellett venniük”, vagyis mindent átnézni. A terminálban csak útlevél- és ESTA-ellenőrzés volt, aztán már a kezünkben is volt a medallion, és GO! – fent voltunk a hajón.
Két dolgot kiemelnék, a harmadik Princes hajózásomat követően. A Medallion egy zseniális fedélzeti eszköz, amit más hajótársaság is alkalmazhatna. Minden (is) elintézhető vele, kényelmes, praktikus, és ami a legjobb, hogy real time látod a hozzá rendelt kabintársaidat vagy utastársaidat is, hogy éppen merre vannak a fedélzeten! A net, mint mindig, kifogástalan volt, köszönhetően a Starlinknek. A másik dolog, hogy a 44 emberből számos gyerek volt a mi kis csapatunkban – egészen a négyévestől a tizennyolcig. Tény, hogy a Princess hajóin nincsenek hatalmas csúszdák és vízi parkok, de a gyerekek bandáztak, pancsoltak, a gyerekjátszókban voltak, és akadtak programok is számukra. A Halloween party zseniális volt! A hajó utasainak kb. 80%-a beöltözött, és fergetegesre sikeredett az esti party.
Volt még egy érdekesség, ami meglepett: fent az esti bulikban old school zenéket nyomtak, és az átlagéletkor sem volt 60–70 év, ahogy azt sokan gondolják a hajótársaságról. Tény, hogy voltak idősebb utasok is, de túlnyomórészt érezhetően fiatalabb volt most ez a társaság. Nem akarom túlragozni: ez egy jó út volt. Pont olyan, amilyennek egy cruise-nak lennie kell. Volt benne város, tenger, buli, haverok és kalandok, na meg nyugalom. Szóval minden a maga idejében. Az árakba most nem akarok nagyon belemenni, de erre az útra, aki résen volt, a belső kabinokat 400 euró alatt is meg lehetett csípni, a balkonos kabinok pedig bőven 1000 alatt voltak. Természetesen ez még kikötői illeték nélkül, és ahogy közeledett az utazás, az árak szépen el is kezdtek felfelé kúszni.